Ha kíváncsi vagy, hogy ki is vagyok és miért segíthetek neked eligazodni a tea és tea kultúrájának igen mély világában, akkor jó helyen jársz! Üdvözöllek, a nevem Joó László és engedd meg, hogy elmeséljem a történetemet, hogy hogyan is váltam egy hétköznapi ‘filterlógató’ teázóból a kínai székhelyű Nemzetközi Tea Akadémia (ITA) okleveles teamesterévé.

Mind a mai napig jól emlékszem, hogy az óvodában, vagy az iskolai napköziben a kedvenc sárga italom a citromos tea volt. Ezt mindig csak napközis teának neveztük. Akkor volt az igazán finom – legalábbis az én ízlésem szerint -, ha enyhén volt csak cukrozva és inkább a citrom savanyúságát lehetett benne érezni, mintsem az émelyítő édes ízt.

Természetesen mindig is tudtam, hogy a tea egy növénynek a leveléből készül, de számomra egyik tea olyan volt, mint a másik. Volt világosabb, volt sötétebb, voltak gyógynövényesek, gyümölcsösek és így tovább. Ha szerettem volna inni egy teát, csak forraltam egy kis vizet, ami manapság már sokkal gyorsabban megy, mint annak idején a gázon, és belelógattam a filtert, vártam pár percig, majd cukor, citromlé és kész. Ismerős a dolog? Hát persze, hiszen az emberek nagy többsége mind a mai napig így tesz. Talán annyi különbség lehet, hogy vannak akik különálló szűrőtojáson keresztül szűrik meg a tealeveleket, de a lényeg ugyanaz.

Sokszor megkérdezem magamtól, hogy vajon melyik volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy mélyebben is érdekel ennek az italnak a története? Pontos választ nem tudok mondani, de talán a keleti kultúra iránti vonzódásommal indult a dolog, amihez hozzávehetjük még volt párom teaimádatát is.

2012-ben, akkori párommal megalapítottuk Magyarország első és mind a mai napig egyetlen Bűvész Színházát Budapest szívében. Heti rendszerességgel tartottunk műsorokat kis kamaratermünkben, ahol félszáz ember fért el. Jómagam már akkor több éve a bűvész előadói pályán tevékenykedtem, de egy saját színházban tartani egész estés előadásokat teljesen más volt, mint kisebb megkeresésekre, haknikra, menni.

Valamilyen szinten az életmódunk is megváltozott, aminek eredményeképpen elkezdtem rendszeresen teázni. Mivel szinte a hét minden napján szükségem volt az energiára és a kávét nem bírtam, ezért logikus választásnak tűnt a tea. A kávéval a magas koffeintartalma miatt voltak gondjaim. Amikor olykor-olykor egy erősebb kávét megittam társaságban, mindig szó szerint csillagokat láttam és aznapra az alvást el is felejthettem. Ez talán jól hangzik elsőre, de hidd el, nem volt az, a szervezetet nagyon meg tudja viselni a koffeintúladagolás, ami a szívnek nem épp hasznos. (Ha érdekel mélyebben a téma, összeállítottam egy kiadványt ezzel kapcsolatban.)

Szóval teaivó lettem. Volt párom már ‘születése óta’ teával indította a napot, de mint tanulmányaim alatt megtudtam, valójában ő sose volt tea ivó, hiszen kizárólag gyümölcsteákat ivott, hagyományos tealeveleket nélkülöző készítményeket, amik valójában nem is teák, csupán a szárított gyümölcsök és egyéb anyagok infúzionált, vagyis kiáztatott leve. Tehát ő gyümölcsök és egyéb gyógynövények levét, én pedig elsősorban zöld teát ittam, persze abból is a gyorsan elérhető változatot, amit ma már eszembe nem jutna teának nevezni.

De bármilyen tea is volt, amit rendszeresen ittam, megadta azt a kis lökést, amivel gond nélkül végigcsináltam a másfél órás önálló esteket. Nagyon szerettem az új kedvenc italomat és ekkor jött el a pillanat, amikor beszippantott a keleti kultúra. Elsősorban Japán szerelmese lettem.

A keleti kultúrák mindig is érdekeltek, az idegen nyelv, a furcsa írásjegyek, a szokások. Elsősorban Japán volt az, ami mindig is érdekelt, ezért jó pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy megtanulok japánul. Az igazat megvallva sose lettem japán nyelvzseni, de nagyon alap társalgási szinten megértem és meg tudom értetni magam. Hobbi szinten mind a mai napig tanulom a nyelvet, mert lenyűgöz a dolog. Csak úgy, mint a japán művészeti ágak, elsősorban a festészet, azon belül is a kalligráfia és a Sumi-e festészet.

A japán kalligráfiai festészetet, a Shodo-t talán nem kell bemutatnom, a Sumi-e pedig a Japán tusfestészet, amit mindenki ismer, még ha a nevét nem is hallotta eddig. Ezeknek a festészeti ágnak volt szerencsém kitanultam a fortélyait, hála két Japán művésznek. Rie Takeda a Shodo és a Japán meditációs gyakorlatainak ismeretét köszönhetem, Akemi Lucas (Koshu) pedig a Sumi-e festészet rejtelmeibe avatott be. Ez a tudás közelebb vitt a keleti kultúra megismeréséhez, a gondolkodásmód, a hasznos szokások és a meditáció erejének felismeréséhez.

Jómagam mind a mai napig alkotok e két keleti festészeti ág jegyében, nagyon szeretem magát az alkotási folyamatot. Ezt a nyugalmi állapotot tökéletesen ki tudja egészíteni egy másik művészet. Ugye már tudod mire gondolok? Bizony a tea művészete! Hiszen egy kép elkészülte után mi más is eshetne jobban, mint egy megnyugtató tea. Ebben az időben találtam rá későbbi tea mentoromra, Shana Zhang teamesterre, akitől annyi mindent tanultam. Ekkor már nem volt vissza út, elindultam a tea ösvényén, aminek végén itt találtam magamat.

Pasztellképem egy bonszairól.

Hiszem azt, hogy a sorsunk egyetlen aprócska döntéssel is gyökeresen más irányt vehet. Annak idején, ha nem David Copperfield, a világhírű bűvész műsorait veszik fel videókazettára a szüleim, amit utána rongyosra nézve beleszerettem a bűvészetbe, akkor lehet nem válik belőlem bűvész. Ha nem úgy alakul az életem, hogy beleszeretek a keleti kultúrákba, akkor lehet a tea sem érdekelt volna olyan szinten. Ha nem mélyülök el ebben a kultúrában, a művészet által, lehet a teakultúra sem érdekelt volna és nem találok rá a Nemzetközi Tea Akadémiára. Ezeknek az apró döntéseknek a sora vezetett engem idáig, de nem csak engem, hanem Téged is Kedves Olvasóm, hiszen, ha az én sorsom nem így alakul, akkor nem írom meg ezeket a sorokat és Te sem olvasnád őket, tehát kimondhatjuk, hogy döntéseinkkel, mind hatással vagyunk egymás sorsára.

Már az első pár apró beszélgetéssel a teáról rádöbbentett arra, hogy mi mindent nem tudok erről a növényről és mennyi érdekes dolog lengi körbe, amit érdemes megismerni. Így hát nem volt kérdés, szerettem volna megszerezni a tudást. Így kezdődött több hetes intenzív fejtágításom a Jünnan tartománybeli (az első teafák szülőhazája) Nemzetközi Tea Akadémia ‘padjaiban’. Oktatóm egyike azon teacsaládok leszármazottjának, akik még mind a mai napig kézi szedéssel, a legjobb minőségű kézműves teákat adják a világnak. Ő az akadémia alapítója, több teás könyv szerzője és egy tea export cég fő részvényese is, így az üzleti részről is sokat tud. Nem szeretnélek untatni a részletekkel, hogy mi mindent tanultam, csak nagy vonalakban elmesélem, hogy szó volt a tea történelméről, a teafajtákról, a taoista felfogás szerinti tea kezelésről, a helyes elkészítési módokról, magáról a vízről, a különböző teaceremóniákról, eszközökről, a tea üzletről, a teakeverékekről, a tea kultúrára gyakorolt hatásáról, a tea növény (Camellia sinensis) biológiai oldaláról, a hivatalos teakóstolási módszerről és eszközökről, stb.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy majdnem felrobbant az agyam, de annyira érdekes volt a téma és annyira megragadott, hogy csak úgy faltam oktatóim szavait. Végül a több hetes intenzív oktatás után kiváló minősítésű vizsgát tettem, és megkaptam teamesteri fokozatomat, illetve a hozzá tartozó azonosítószámomat is, ami a ZN0OEO-CE000147. Természetesen ennek az útnak sosincs vége, a tea egy kimeríthetetlen tudásbázis, ahogy a mondás is tartja, jó pap holtig tanul. Én se hagytam abba a tanulást, azóta külön tanfolyamon tanultam a Japán zöld teákról és a hagyományos Japán teaceremóniákról is. Úgy éreztem ezt a tudást nem tarthatom meg magamnak, hiszen mint megtudtam a tea nem csak embertársaim egészségén segíthet, de a Földnek is nagy hasznára lehet, ha úgy kezeljük a teát, ahogy azt kellene, ahogy a természetanya megteremtette számunkra.

Számomra nem volt kérdés ezután, hogy létre szeretnék hozni egy újfajta tea bizniszt. Meg szerettem volna osztani tudásomat, egy leegyszerűsített, közérthető és trendi módon tálalva, mellőzve mindenfajta szakzsargont, hiszen az idelátogató emberek, nem teamesterekké szeretnének válni, hanem szeretnének segítséget kapni, hogy a lehető legjobb teákhoz jussanak, és a lehető legfinomabban készíthessék el azokat, közben pedig kisebb tudást szerezve arról, hogy mit is isznak és mi mindent tesznek a környezetért, ha a megfelelő teákat válasszák.

Így jött létre az 5 Elem Teái weboldal ötlete, ami négy részre bontható. Maga a főoldal többek között a Kínai teákról, a kínai taoista teakészítés művészetéről, a tökéletes, személyre szabott tea kiválasztásáról és a ceremóniákról szól.

Ennek a főoldalnak egy aloldala a Sinensis System, ami a tanultak alapján egy általam kidolgozott rendszer, aminek segítségével évszakról évszakra segítek kiválasztani azokat a teafajtákat, amiket az 5 elem és a Yin Yang taoista alapelmélete alapján legjobb a szervezetünknek és egészségünknek, illetve megmutatom azt is milyen módszerrel kell azt elkészítenünk, a megfelelő hatás érdekében. Ezt az elméletet egyébként a hagyományos kínai gyógyászatban is alkalmazzák mind a mai napig.

A harmadik és negyedik szekciót a Japán zöld teáknak, valamint a népszerű Matcha teának hoztam létre Sencha és  MatchaBox néven. Itt minden titkot felfedek, amit a Japán zöld teákról és a Matcháról tudni érdemes, illetve a Japán teaszertartások rejtelmeibe is bevezetem az érdeklődőket. Aki igényli, annak pedig segítek, hogy minden hónapban hozzájusson a legjobb minőségű díjnyertes Japán teákhoz.

Nagyon köszönöm, hogy végigolvastad ezt a ‘kis’ bejegyzést. Jól tudom, hogy egy olyan témában, ahol az egészségünk is szóba kerül, főleg, ha az valamiféle élelmiszerrel kapcsolatos, nagyon fontos, hogy bizalommal legyünk afelé az ember (vagy akár cég) felé, akitől a tanácsot, vagy magát az ételt / italt kapjuk.

Én remélem, hogy sikerült elnyernem a bizalmadat és megtisztelsz azzal, hogy én lehetek a Te személyes teamestered.

Jómagam azon fogok dolgozni, hogy ezt a bizalmat megháláljam és a lehető legtökéletesebb tea-élményt biztosítsam, ami nem csak az ízlelőbimbóinknak élmény, de a szervezetünknek is, hiszen egy jó tea hozzájárul ahhoz, hogy egészségesebben éljünk!

Nagyon köszönöm, hogy velem tartottál és kívánok neked egészséggel teli, hosszú életet!