A címben szörnyű születést említek, de ezzel nem arra utalok, hogy szörnyűséges dolog, hogy felfedeztük ezt a növényt, hanem arra, hogy a tea hagyományos felfedezőjének szörnyű tette vezetett a felfedezéshez. Legalábbis a legenda szerint.

Két emberhez kapcsolják a tea felfedezését, az egyik a Sen-nung kínai császár, a másik egy buddhista papot, Bodhidharmát emlegeti. Lássuk akkor a két történetet.

Egyszer, úgy időszámításunk előtt 2700 körül történt, hogy a kínai császár, Sen-nung a kertjében meditált, miközben ivóvizet forraltak nekik. Hirtelen feltámadt a szél és az egyik közeli bokorról pár levél hullott a forraló üstbe. A levelek varázslatosan átváltoztatták a vizet, ami így kellemes illatúvá vált. A császár megkóstolta a jó illatú vizet és nagyon kellemesnek találta az ízét. Ekkor történt, hogy valaki először főzött teát.

Ez a történet talán igaz is lehet, mert logikusnak hangzik, mégis a hagyomány egy sokkal szörnyűbb történetet tart igaznak a tea felfedezését illetően.

Bodhidharma (Ta-mo), a buddhista pap Indiából érkezett Kínába, hogy vallását terjessze a nép között. Mindez i.sz. 500 körül történt. Az önmegtartóztató pap annyira komolyan vette feladatát, hogy éberségi fogadalmat is tett. Már 4 éve nem aludt semmit, mikor egyszer nagyon fáradtnak érezte magát és mégis győzött a természet, álomba zuhant. Mikor felébredt borzalmasan dühös volt magára, amiért megszegte fogadalmát, így megbüntette magát. A történet itt mesélője szerint változik. van aki szerint szemöldökét és szempilláit tépte ki, vannak akik pedig azt mesélik, hogy levágta mindkét szemhéját, hogy többé ne tudjon elaludni. Szörnyű belegondolni. Miután levágta őket, a földre vetette azokat, ám e cselekedete nem maradt következmények nélkül. Tettét az ég megjutalmazta, és ahová levetette szemhéjait, pompás bokrok nőttek, amiknek leveleit Bodhidharma elfogyasztott. Ezek a levelek erővel töltötték fel, így fedezve fel azok különleges képességét. Ebből született végül a tea és a teaivás szertartása, amit Bodhidharma halála előtt tanított meg utódainak. A szerzetesek a teát frissítő hatása miatt itták, ami segített a hosszú meditációk alatt. A későbbiekben gyakran ezt Bodhidharma képe előtt tették.

Hogy melyik történet áll közelebb a valósághoz, azon lehetne vitatkozni. Neked melyik tetszik jobban? 🙂