A tea történetéhez hozzátartozik, hogy mikor megjelent Európában ugyanannyi ellenzője is volt, mint kedvelője. Ez nem is meglepő, hiszen minden újdonság így indul, vannak, akik a pártját fogják, vannak, akik nem. A teáról ma már tudjuk, hogy pontosan milyen összetevőket tartalmaz és ezeknek az összetevőknek milyen hatása van a szervezetünkre. Annak idején is ismertek voltak bizonyos tulajdonságai, de ezt a különböző csoportok másként értelmezték.

Itt van például Mária Terézia háziorvosa, Gerard van Swieten, aki 1773-ban Pandora szelencéjének nevezte a meleg vízzel teli teáskannákat, amikből minden rossz fakad. A tea kártékony hatását próbálták kísérletekkel is alátámasztani, például békákba fecskendeztek zöld teát, amitől az állat lebénult, vagy kimúlt. Lajos hesseni őrgróf a tea beszélőképességére tett kártékony hatása miatt és a test legyengítése végett betiltotta a teázást, sőt, volt olyan vélemény is, hogy a férfiak testük erősségét, az asszonyok pedig szépségüket vesztik el a teázás miatt.

Élt egy magyar orvos is, aki mélységesen megvetette a teát. Őt F. Almási Balogh Pálnak hívták, aki Széchenyi Istvánnak volt háziorvosa. 1831-ben jelent meg ‘A kávé, thé és csokoládé történeti, természethistóriai, diaeteticai és orvosi tekintetben’ című műve, amiben úgy véli a teát, üzleti érdekből, pénzért dicsérték, ezzel emelve jóhírét, pedig ő úgy vélte a tea ártalmas az idegekre, szorongást okoz, görcsöket idéz elő, sőt betegséges jóérzést ébreszt, az alkohol részegsége nélkül. Az ellenzők szerint a japánok és a kínaiak is a tea miatt sápadtak, vagy ahogy akkor mondták, betegszínűek.

A fent említett kötetet egyébként EZEN A LINKEN le lehet tölteni és elolvasni, ha valakit érdekel. 🙂

Bárhogy is indult a tea hódító útjára, ma már tudjuk, hogy nem csak egy kellemes, de hasznos növény, hasznos infúziójáról beszélhetünk, csupa jótékony hatással. A 18. században élt jezsuita pap, Charlevoix mondta a következőket, ami talán lezárásként illik ehhez a bejegyzéshez:

“A természet alkotója bölcsen bánik a növények jó és rossz tulajdonságaival, hogy mértékkel használják őket az emberek.”