„Ha minden órát leállítanánk, akkor hány óra lenne?” (Zen Koan)
Amikor megveszünk egy teát, a csomagolásán mindig feltüntetik, hogy mennyi ideig kell áztatni, vagy mondhatjuk úgy, hogy főzni. Ezzel természetesen nincs semmi baj, hiszen a teákkal kapcsolatban ez egy alap információ, jó tudni az ajánlott áztatási, vagy főzési időt. Vannak, akik viszont annyira komolyan veszik a dolgot, hogy percre pontosan mérik ezt az időtartamot, amivel véleményem szerint az a probléma, hogy így eltűnik a teafőzés valódi lényege.
A megfelelő tea elkészítéséhez gyakorlás, és sok sok tapasztalat szükséges. Ugyan rá lehet minden teás zacskóra írni egy időtartamot, de ezzel beskatulyázzuk a tealeveleket és magunktól vesszük el a lehetőséget, hogy mélyebben megismerjük ezt a csodás növényt. Mire is gondolok?
A teázás és tea főzés olyan, mintha egy új barátra tennénk szert és őt próbálnánk megismerni. Kezünkbe vesszük a tealeveleket, megnézzük, hogyan néznek ki, majd felélesztjük őket, lefőzzük az első főzetet, aminek meglátjuk a színét, majd megkóstoljuk. Legyen bármilyen időtartam is írva a teás zacskóra, sok sok ‘találkozás’ után már színről és aromáról tudni fogjuk, hogy mikor lesz tökéletes a teánk. De ha folyton méregetjük az időt, az olyan, mintha úgy próbálnánk meg megítélni valakit, hogy nem beszélgetünk vele egy kicsit sem. A tealevelek úgy tudjuk megismerni közelebbről, ha tanulunk tőlük és teszteljük, hogy mit tesznek, ha kevesebb, vagy több ideig maradnak a forró vízben.
A valódi teamesterek a víz hőmérsékletét sem hőmérővel mérik, hanem a buborékokat figyelik és azok formája és mérete alapján állapítják meg a megfelelő hőfokot.
Amit sokan nem tudnak a hagyományos kínai szálas teákkal kapcsolatban, hogy nem csak egyszer lehet lefőzni őket. Egymás után 3-4 vagy még több alkalommal is készíthető belőlük főzet és ekkor jön jól a teafőzési tapasztalat. Felejtsük el az időmérést. A képlet egyszerű. Az első főzetet rövidebb ideig tart elkészíteni, majd a következőnél kicsit hosszabb ideig kell áztatnia tealeveleket, hogy kijöjjön a tea aromája, majd a harmadik főzetnél még egy kicsit több ideig és így tovább. A megfelelő íz elérését az idő mérése nem tudja garantálni, a saját tapasztalatunkra érdemes támaszkodni.
Ami még fontos, hogy az ízt nem csak az áztatási időtartam, hanem a víz minősége, pH értéke, a tealevelek mennyisége, és a hőfok is befolyásolhatja. (Erről bővebben beszélek a Víz tananyagomban!)
Például, ha lúgosabb a víz, az lágyítja a teát, az erősebb ízhez pedig növelni kell az áztatási időt. Az is tényező, hogy milyen tengerszint feletti magasságon élünk. A trópusokon például teljesen más íze lesz ugyanannak a teának, mint egy északi, száraz hegyvidéki területen. Ezért nem hagyatkozhatunk általános áztatási időkre, ezért javaslom, hogy mindenki találja meg a megfelelő utat attól függően hol él.
Persze jöhetnek olyan kifogások, hogy azért van szükség egy időzítőre és, hogy megmondja egy stopper, hogy mikor van kész a tea, mert nincs idő ezzel bíbelődni, van más is, amire figyelni kell. Egy tea az csak egy tea és gyorsan kell elkészüljön. Sajnos ez a fajta hozzáállás a teával szemben elég sértő és biztos vagyok benne Kedves olvasóm, hogy te nem tartozol ide, mert akkor nem érdekelne ez az anyag. 🙂 De valóban, igazat adok a túloldalnak is, hiszen nagyon sok minden van még, amire időt kell szentelnünk, nem lehet a tea a nap egyetlen főszereplője. De ha javasolhatok valamit, szenteljünk időt a teánknak. Kezdjük el kicsit korábban főzni, adjuk meg neki az időt és meg fogja hálálni! Vagy ha az szimpatikusabb megoldás, főzzük le jóval előbb, amikor van időnk rá koncentrálni és öntsük például egy rozsdamentes termoszba. Ezzel semmit se rontunk teánk minőségén és nem kell izgulnunk, hogy rosszabb lesz a teánk a kapkodás miatt.
Végszónak csak annyit, hogy Kínában nincs olyan teaivó ember, aki ilyenfajta időzítőt, vagy pontosan kimért áztatási időt használna a teafőzéshez. Kína a tea szülőhazája, ahol több ezer éve így isszák a teát és szerintem, ha ők így csinálják, akkor nekünk is menni fog, hiszen ki mástól lenne érdemes technikákat ellesni, mint tőlük! 🙂